Társkereső oldalak

Mit mutatnak a társkereső oldalakon végzett kutatások?

Melyek azok a belső tulajdonságok, amelyeket fontosnak tartanak megemlíteni magukról a társkereső oldalakon a nők? Ezekből nincs túl sok. A végzettségre utaló - "értelmiségi", "diplomás", "középfokú végzettségű" jelzőkön kívül a kellemesség állnak az első helyen: "mosolygós", "víg kedélyű", "kedves", "kellemes egyéniségű", "szimpatikus", "életvidám", "vidámságot szerető", stb.

Általánosságban elmondható, hogy a női adatlapok kidolgozottsága messze elmarad a férfiakkal szemben támasztott kívánalmak részletezése mögött, annak ellenére, hogy a tradicionális értékrend szerint a férfi az, aki választ.

A társkereső oldalak vagy a társadalom ezt mintha megfordítaná.

Az érzelmi elvárások közül a leggyakoribb a "megbízható", és rögtön utána következnek a "jóérzésű", "jólelkű", "szeretni tudó", "őszinte", "megértő" jelzők, a "kedves", "derűs", "vidám" elvárások viszont jóval ritkábban jelentkeznek. Ehelyett viszont a humorérzék iránti igény ("jó humorú", "humorérzékkel rendelkező", "humoros") jelenik meg jóval nagyobb gyakorisággal, mint a férfiak esetében. A gyermekeseknél vagy gyermeket akaróknál a lista még kiegészül a "gyerekszerető", "családcentrikus" kritériummal is. Mindebből több következtetés is levonható. Az egyik, hogy a megbízhatóság még ma is fő jellemzője a nők számára a kívánatos partnernek. A másik, hogy a nők kevésbé visszafogottak szóhasználatukban és meg merik fogalmazni, hogy jóságra és szeretetre vágynak.

Végzettség iránti igény a társkeresésben

Domináns az azonosságra való törekvés, például a felsőfokú végzettségű nők többnyire diplomás társat keresnek. A férfiaknál az "előnyös megjelenés" csak a "keres" oldalon jelentkezik; a "kínál" oldalon egzisztenciális és státuszjelzések alkotják, vagy inkább helyettesítik a "férfias külsőt". Ők többnyire a "független, jó anyagiakkal rendelkező vállalkozó"-k, a "sikeres üzletember"-ek, a "diplomás vállalkozó"-k, a "kiemelkedő egzisztenciával rendelkező üzletember"-ek, a "budai lakással rendelkező férfi"-ak, a "diplomás üzletember"-ek. A férfiak fizikai önjellemzései tárgyszerűek, a direkt minősítést kerülők. A "185/85/38" típusú adathármason túl kedveltek még az előnyös alkatra utaló "sportos alkatú", "vékony", "magas, vékony", a férfiasságot mutató "bajuszos", illetve a szem- és hajszínt megjelölő "barna", "szőke, "kékszemű" jelzők.

A hirdető férfiak nem elhanyagolható hányada, életkorán, státuszán, végzettségén és külsején kívül nem is tart fontosnak magáról egyebet közölni.

A férfiak többsége számára azonban a fizikai vonzerő - ha egyáltalán szerepel a kívánalmak között - csak az egyik, és nem is feltétlenül a legfontosabb szempont. Általában beérik elnagyolt leírásokkal: a "csinos", "vékony", "sportos", "ápolt", "telt keblű", "molett", "jó alakú", "érzéki", "szép(arcú)" megjelölések a leggyakoribbak. A "fényképet kérek" vagy "fényképnek örülnék" kitételek már konkrétabb igényeket jeleznek. A hagyományos női attribútumok (szép, csinos, teltkeblű, stb.) mellé felsorakoznak az emancipáció jelzői is: az életmódbeli emancipációt konnotálják a "sportos", "vékony" jelzők, míg az "érzéki" a női szexualitás vállalhatóságára utal.

Nevettek, amikor elmeséltem, hogy csajozási anyagot vettem. De amikor meglátták mennyi választ kaptam, na akkor egy életre megjegyeztem az arcukat.